A humán papillómavírusról

Tünetek és felismerés

HPV-fertőzés egyik, fentebb már említett, legegyértelműbb jele a szeméremtest környékén kialakuló puha, rózsaszínű szemölcs, ami a bőrből ki is emelkedhet, de lehet egyenletes felszínű, lehet kisebb és nagyobb is. A diagnózist tovább erősíti, ha az elváltozásra ecetsavat cseppentve az elfehéredik. A legtöbb esetben azonban a diagnózis nem ilyen egyszerű, a fertőzött személyek döntő többsége egyáltalán nem is tudja, hogy kórokozót hordoz a szervezetében. A humán papillómavírus többnyire rejtve él a bőrben vagy a nyálkahártyában, ami azonban nem jelenti azt, hogy jelenlétét ne lehetne igazolni.

A méhnyakrák szűrése colposcopiával

Nők esetében a fertőzés első jeleit általában egy méhnyakrák szűrővizsgálat mutatja ki. Ez egy egyszerű, szinte fájdalommentes vizsgálat, amely azt hivatott megállapítani, hogy a méhnyak szövetében nem alakult-e ki olyan elváltozás, amely később esetleg rákos daganatot okozhat. Ennek során a nőgyógyász egyrészt egy speciálisan erre a célra készült eszközzel sejteket sodor le a méhnyak felszinéről és azokat tárgylemezre fixálva citológushoz küldi mikroszkópos vizsgálatra. Másrészről ehhez Magyarországon a méhnyaknak egy speciális nagyítóval - a colposcop-pal - történő kivizsgálása is hozzátartozik.

A méhnyakrák szűrése mikroszkópos vizsgálattal

Sokszor - de sajnos, nem minden esetben - a papillómavírusra utaló jellegzetes elváltozások találhatók a hüvely és a méhnyak nyálkahártyájának sejtjeiben, amelyeket a rákszűrés során kenetbe levéve, majd citológiai feldolgozásra küldve, a vizsgálatot végző citológus felismer, és a leleten jelzi a HPV valószínűségét a szűrővizsgálatot kérő nőgyógyásznak. A citológiai kép azonban csak a fertőzés meglétére utal, de ezen az alapon nem lehet meghatározni, hogy alacsony, átmeneti, vagy magas rizikójú víruscsoport okozza-e a fertőzést. Pozitív HPV-teszteredmények esetén, ezért ma Magyarországon kötelező jelleggel fél év múlva újabb tesztet végeznek, melynek eredményétől függően ezután sor kerülhet további, immár bonyolultabb DNS-vizsgálatokra, melyeknek a célja a vírustörzs pontos meghatározása.

Ekkor a nőgyógyász újabb speciálisan levett sejtmintát küldhet az erre felkészült laboratóriumokba, ahol a HPV kimutatás és típus-meghatározás is elvégezhető. Itt attól függően, hogy kevés vagy sok vírus van-e jelen a nyálkahártya sejtjeiben különböző módokon mutatható ki a vírus. Erős fertőzés esetén a vírusok burokfehérjéje speciális szöveti immun-reakcióval a sejtmagokban láthatóvá tehető. Más esetben gén-technológiai eljárásokat kell alkalmazni. A legérzékenyebb vírus-azonosítási eljárás az úgynevezett polimeráz láncreakció, amelynek segítségével akár a csupán egy-két sejtben megbúvó néhány vírus is megtalálható.

Az így végrehajtott HPV tipizálással meghatározhatjuk, hogy alacsony, az átmeneti vagy a magas rákkockázat áll-e fent, és ezek alapján meghatározhatjuk az esetlegesen szükséges terápiát és a további szűrési gyakoriságot.